2012. október 31., szerda

A. Túri Zsuzsa: Szerelmes vers


Kezed bilincs kezemen,
szíved súly a szívemen,
mozdítani nem merem,
a létezés titok.

Szemed, mint nyáron az ég,
vihar előtt sötétkék,
végleg beleolvadnék,
az alázat titok.

Könnyed íze tengeríz,
ajkamon sós tengervíz,
mennybe és pokolba visz,
a szerelem titok.



2012. október 30., kedd

Káli László: Táncolni Veled


Hallgasd e halk zenét, mely a szívemből száll most feléd,
hallgasd a szerelem legszebb dalát! Neked szól a szerenád.
Mondd! Emlékszel még, amikor szívrepesve mentem eléd?
Csak öleltünk, szerettünk, táncoltunk, nevettünk egy éjen át.
Most újra szól a dal, mint régen, a Hold is ragyog az égen,
ugyan úgy, mint akkor éjjel. S én várom, hogy visszatérj
hozzám megint. Nem kell semmi más, nem kell, csak ennyi:
táncolni, míg véget ér az élet, s vele véget ér a szerelem!
De addig táncolni utcákon és tereken, homályos szobában
együtt menni tegnapból a holnapokba, s szeretni szerelmesen.
Gyönyörű dallamra, elmerülni egy vén cselló halk hangjában.
Első és egyetlen éjszakánk örök varázsát átélni, és megélni
megannyi nappal, és számtalan éjszakán. Napkeltét várni
Holdtalan éjeken, s repülni alkonyszárnyú csókos hajnalon.
Érezni pihegésed a vállamon. A csodákban térdig járni Veled,
hogy tánclépésben haladjon felettünk a csodálkozó végtelen.
Hallgasd e halk zenét! Szívem ütemét, mely szíveden dobol,
a sóhajt, mely hárfaként rezdül, s a boldogságunkról dalol...



2012. október 29., hétfő

Pej Erika: Várlak


Várlak a hajnal derengésében
Várlak az est sötétjében.
Várlak, mikor hajam tépi a szél.
Várlak, mikor a Nap útra kél.
Várlak nyáron, várlak télen,
Várlak fényben sötétségben,
Várlak ébren, várlak álmomban,
Várlak,örökkön örökké, magamban.
Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,
Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj.



2012. október 28., vasárnap

B.Radó Lili: Emlékül


Te nem szereted, csak a piros rózsát?
Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,
Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?
Te csak az izzó napot szereted,
meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés,
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.



2012. október 27., szombat

Paudits Zoltán: S álmom a tiéd…


Fáradtan öledbe hajtom fejem,
kezed simogatón érinti kezem,
álomba ringatsz, csókolsz édesen,
s álmom a tiéd, gyönyörű kedvesem.

2012. október 26., péntek

Szőnyi Bartalos Mária:Fény


már átcikázott
arcodon a fehér fény
már játszadozott

száddal szemedhez
ért ezüstösen verte
vissza pupillád

szerető lelked
felvillanó szikrányi
tiszta mosolyát

2012. október 25., csütörtök

Falcsik Mari: Keresetlenül


most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én: szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból



2012. október 24., szerda

Paul Celan: Éjjel

 
Éjjel, mikor a szerelem ingája
mindig és soha közt inog,
szavad a szív holdjainak ütődik,
és viharkék szemed
az eget a földnek adja.

A távol, álomtól feketéllő
ligetből meglegyint az elillant,
s kísért az elszalasztott, mint a jövő nagy árnyai.

Ami süllyed-emelkedik,
a legbelül eltemetetté:
vakon, mint a mi pillantásunk,
szájon csókolja az időt.




2012. október 23., kedd

Kaffka Margit: Csend


Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem. 
 
 
 


2012. október 22., hétfő

Őri István: Te vagy a csend


Te vagy a csend
Te vagy a társ
a magány elfut előled
a rossz jóra válik
s én mégis félek...
Tőled?
nem!
akkor mitől?!
magamtól
mindentől...
ha csend vagy,
boríts be életem,
hogy ne halljam
a világot
ne halljam
magamat,
a szűnni nem akaró
szívdobogást...
meg tudod tenni?
csak egymásban lenni
csendben
mozdulatlanul
sokáig
Veled, velem
hogy elpihenjenek
a hangok
s közeljöjjön a végtelen...

Te vagy a csend

Te vagy a társ

Te vagy?...



2012. október 21., vasárnap

Mezei-Horváti Attila: Szólj hozzám


Szólj hozzám,
nevess felém,
hogy minden rendben,
s nem egy év,
egy éjszaka csupán,
egy õrülten hosszú rémálom,
ami közénk szabadult.

S lám már ennek is vége,
itt vagy, kezed az ölemben pihen
s szemedben táncol a napsugár.



2012. október 20., szombat

Jékely Zoltán: Ősz


Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.



2012. október 19., péntek

Maszong József: Szavakból fonok


Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója

Karom átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked

Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..



2012. október 18., csütörtök

B. Radó Lili: Messze szálló dal


Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.

Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.




 

2012. október 17., szerda

Juhász Gyula: Fák


Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.



2012. október 16., kedd

Babity Mária: Már fagyot fúj a szél


A nyári zöld levél
Már lehullott a fáról,
Már fagyot fúj a szél,
Már hó éled a hótól,
És minden oly hideg.
És minden úgy remeg.

Még itt a régi tér,
Hol veled egykor jártam,
A pad, a kő-levél,
A nyilas szív a fában,
De nem emlékszem már,
Mert emlékezni fáj.



2012. október 15., hétfő

Komáromi János: ...mit ér...


Élet - Halál
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Nem is létezik...

Férfi - Nő
...mit ér az egyik a másik nélkül?
A lélek könnyezik...

Föld - Ég
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Az Isten vétkezik...

Szikla - Tenger
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Kő töri szét a víz cseppjeit...

Minden - Semmi
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Ma a Minden szétesik...

Csend - Szó
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Hallgasd a csend hangjait...

Szerelem - Vágy
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Szerelem álmodja a vágy álmait...

Valóság - Csoda
...mit ér az egyik a másik nélkül?
Csodák színezik a valóság napjait...



2012. október 14., vasárnap

T.Fiser Ildikó: Olykor


Olykor az álmok a tovaszálló csöndben
beröppennek a nyitott ablakon,
a sors madarát, gyöngéd érintéssel,
egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod...



2012. október 13., szombat

Tornay András: Bánj óvatosan a szavakkal!


Vannak szavak, amiket nagyon meg kell gondolni
S csak akkor mondd ki, ha meg tudsz halni azért, hogy igaz maradjon.

Bánj óvatosan a szemekkel!
Vannak szemek, amikbe hosszan, s mélyen kell nézni.
S csak akkor nézz oda, ha angyalt látsz a pupillákban rejtőzködni.

Bánj óvatosan az ösvényekkel!
Vannak utak, amelyekre vigyázva kell rálépni.
S csak akkor lépj rá, ha biztos vagy benne, hogy nem sérülnek
az őszi napra kipihenő apró gyíkocskák.




2012. október 12., péntek

Baranyi Ferenc: Nézni


Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyezségre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.



2012. október 11., csütörtök

Dvorák Etela: Őszi napsugár


Arcomon
sajgó táncot jár
az őszi napsugár.

Megremegek.
Nem simogat;
érintése fáj.

Levelek közt
rám talál,
szempillámon
ringatózva megpihen,
hajamba aranybarna
leveleket rejt.

Nyakamon felejtett illatod
az utolsó pillangót
felém csalogatja,
vállamon bujkáló árnyékod
beragyogja,

s az első csillagok
szenvedélyes sóhajával
szitakötők szárnyán
elszökik a nyár...


2012. október 10., szerda

Tóth Edit Magdolna: Őszbe ölelt nyár - nyárba ölelt ősz


Bolyongva a nyurga fák sűrű erdejében,
Őszi szél oson, árnyaknak édes-bús rejtekén
A nyárnak suttogó szellővel lágyan megpörgetve,
Derekára ölti a fáradt ősz vihar szabdalta kezét
Kettősük búcsútáncot lejtő bordalos keringőjében
Buján szőke, zöldruhás falevelek rőtszínt öltenek
Erezetükre bágyadt sugarak festve a múló időt,
S bánat-sóhajjal az avarszőnyeg pergő rojtját
Felkavarja a nyár még utolsót tomboló heve...

Szétáradó fénysugarával, karjai végső ölelésében
Verítékgyöngyös testére vonja a rózsaillatú őszt.

Csak a hulló vadgesztenyék ritmikus koppanása sír a
csendben.



2012. október 9., kedd

Bognár Barnabás: Ha szeretnél


Ha szeretnél
Átkarolnám tekinteted
Megcsókolnám mosolyod
Szemedbe szórnám szememet
Elmozdulnám mozdulatod

Ha szeretnél
Megfürödnék könnyeidben
Elringatnám szép álmodat
Dúdolnálak csendjeimben
És visszhangoznám hangodat

Ha szeretnél
Elvinném a nagyon rosszat
S elhoznám a nagyon szépet
Megszületnék százszor jobbnak
S angyaloknak festenélek

Ha szeretnél
Sütnék rád fényes-melegen
S melegedből hűtenélek
Vezetnélek ösvényeken
S ereimbe öntenélek

Ha szeretnél
Karjaimba gondolnálak
Mélyeimbe levinnélek
Tudatomba feltolnálak
S lennék minden szenvedélyed

Ha szeretnél
Fájdalmasan féltenélek
S félelmesen fájlalnálak
Valósággá mesélnélek
S nem hinnék a valóságnak
Ha szeretnél... 



2012. október 8., hétfő

Sinka István: Lázadnék értetek


A napot hoznám, a csillagot,
Csak jönnétek hát és kérdeznétek,
hogy miért jöttem, s hogy ki vagyok?
Csak jönnétek hát, mikor a hold süt,
jönnétek, mikor zeng a rét:
úgy állnék elétek magambízón,
mint az, akinek Isten
tűzzel áldja két kezét.



2012. október 7., vasárnap

Fuchs Éva: Összegzés


Az utak, melyeket nem járunk be,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek valahová...

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is feltárják lényünket...

A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik titkon a hazát...

A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák az életet...

A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást...

És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a dal, a vers.

2012. október 6., szombat

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt


Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.


2012. október 5., péntek

Reichard Piroska: Titok


Tenger a szélnek zúgja,
szél a hullámzó lombnak,
erdő a völgynek súgja,
völgy suttogja a dombnak,
hab habnak, part a viznek,
patakban fürdő fűznek,
madár madárnak búgja,
virág azt illatozza,
minden, mindenki tudja,
nem tudja semmi, senki,
csillagfény hírül hozza,
föld égnek visszazengi,
szem tükrözi a szemnek,
emlékezés a vágynak,
csend súgja a magánynak,
Isten súgja a csendnek.



2012. október 4., csütörtök

Káli László: Tudod Kedves


Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

2012. október 3., szerda

Dvorák Etela: Nézlek


        Nézlek.
     Engedd,
     ne szólj semmit,
     benned ébredek.
   
     Szemed kérdez,
     mosolyod csodákról zenél.
     Féltve ringat egy kéz.
   
     résnyi fényben,
     csillagporos réten veled táncolnék.



2012. október 2., kedd

Reményik Sándor: Csak egymáshoz


Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz. 



2012. október 1., hétfő

Riechard Piroska: Feszült csendben


Szédit a hallgatásod,
mintha sziklafalról néznék szakadékba.
Földrengés lehetett,
ami ilyen mélységeket ásott.
Aki innen leindult,
visszalopódzott féluton:
elébe vágott a meredély éle,
elébe állt a tiltó sziklafok.
De én tudom:
most vagy leérek,
vagy lezuhanok.
Érzed-e milyen nagyon félek?
A pillanat peremén állok
s élet-halál döbbenetével a szivemben
belekapaszkodom a mosolyodba,
ha most szemed el nem ereszt
e feszült csendben:
talán zokogva, talán mosolyogva
letalálok... végre letalálok...