Kormányos Sándor: Furcsa fintor

A csend megint az arcodon

nyújtózik, mégis végigér

engem is, ha simogat

akár egy hűvös, lágy tenyér.

És nem szólsz semmit, hallgatunk

csak néma kérdés árnya ül

mosolyunkon: furcsa fintor...

Ott maradt a szánk körül.