Komáromi János: a boldogságot kerestem

a boldogságot kerestem
csillagutak porába hullott
múlt-cserepek között

a boldogságot temettem
elszaladt évmilliók
emléke belém költözött

a boldogságot követtem
sorsom láthatatlan ösvényein
saját árnyékom üldözött