Milyen mély alattam a kék
mennyire semmi vagyok most
egy-egy hullám megdob, visszahúz
pirosra festett hinta kislánykoromból.
Vagy vannak a szívkamrák: ott is
a tenger zúg, a sós víz odacsattan
a sziklafalakhoz, utat keres
a középpont felé; onnan jönnek
a könnyek, oda szeretnék eljutni
egyszer én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése