A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barnaky Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barnaky Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 21., szombat

Barnaky Miklós: Távolság


Ha néha, éjjelente meg- megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vígaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csilagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.


2015. március 14., szombat

Barnaky Miklós: Tájkép


Áttetsző sóhaj leng a fák ágai közt.
A távolban a lebukó napkorong
utolsó sugarai csordulnak le a sziklákon.
A pocsolyákban megdermedt az idő,
a föld szorításában
a tó víztükre szilánkokra hasadt.
A fák közé beszivárog a sötétség,
s a feltámadó szél kisöpri
az elmúló nap szétmáló porait.


2015. február 21., szombat

Barnaky Miklós: Távolság



Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.


2014. augusztus 12., kedd

Barnaky Miklós:Leszel-e?

Leszel-e ház, hol lakhatom,
Leszel-e ágy, hol alhatom,
Leszel-e szó, kimondható,
Leszel-e hang, meghallható?

Leszel-e kar, hogy felsegíts,
Leszel-e nap, hogy felhevíts,
Leszel-e vágy, ami felkavar,
Leszel-e az, ki engem akar

Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,
Kinek szívében, mindig van egy kis hely.
Kinek elmondhatom a gondomat talán,
Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.

Nem panaszkodok, nincsenek nagy bajok,
De néha akaratlanul is feltörnek a sóhajok.
Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,
Ha távoli úton jártunk, már megjöttünk.

Kinek lelkében nem fészkel ármány,
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.

Vígasztal, ha könny szökik a szemembe,
Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.
Igen, ilyent keresek, hol találok,
Egy őszintén figyelő jó barátot.


2014. május 24., szombat

Barnaky Miklós: Tudod te!

Tudod te jól,
mit érzek irántad,
mégis kérdezed.

Tudom én jól,
nem mondok titkokat,
mégis felelek.

Százszor is még,
vagy akár ezerszer;
szeretlek, szeretlek, szeretlek;
ahogy csak szerethet ember!


2014. április 24., csütörtök

Barnaky Miklós: Távolság

Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy