Lesznai Anna: Bár rövid még...

"Bár rövid még éltem folyása,
Sokat búsultam és szerettem
S volt bár szerelmem viszonzatlan
Sokat örültem és nevettem.
Láttam igen sok kék eget,
Annyit más nem is lát talán,
S laktam virágos, üde völgyben,
Sötét, erdős hegy oldalán."

Lesznai Anna: Szerelmes varázs

Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.
Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.

Lesznai Anna: A szó

    Valakiben vagy valahol,
    Verőfényben vagy tán virágban,
    Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
         Alszik a szó.
    A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
    A kincset keltő koldusnóta,
    A teljesedést termő éhség -
          És csak nekem szól.
    Énbennem mélyen meglapulva
    Bezárva búgó gyöngyburokba,
    Lelkem fenekének fövényén
         Alszik a szó.
    Hangzása halk hullámharang,
    Sohsem hallottan, mindig mondott,
    Érthetetlenül egyszerü,
    Egy egyetlen "várlak-"ra válasz.

Lesznai Anna: Találkozás

Alig mondott szavak nyomában
Mosolyba olvad puha szánk,
Áhitatos lágy a beszédünk.
- Kemény holnap nem les reánk.

Kéz-kéz mellett virágot tépünk,
Egy ütembe símúl a léptünk.
Induláskor szép csendben várunk,
Rövid az út, mit együtt járunk.

Nem bánt fájóbb gyönyör reménye,
Múló súrlódást megbocsátunk.
Békít a csók, mely sohsem érik,
S búcsúmagvú találkozásunk.