Őszbe vágylak, avarszínt cseppent tintám,
halkan roppan a szó sárgult papíron,
hagyom, hogy érzelmem kertté aprítson,
csókod préselt gyümölcsíz levét innám.
Őszbe vágylak, kosárba szedem álmom,
tollvonásba vadszőlő vére sercen,
őshiányod száraz gallyakként reccsen,
egymásra a betűkupacot hányom.
Őszbe vágylak, vén titkom pennám rója,
míg szonettsorba remegve szeretlek,
hullajtja könnyszirmát a sárga rózsa.
Őszbe vágylak, héjas gesztenye a pont,
rozsdamarta múltammá nem eresztlek,
hisz szívem lángra kapott dallamot bont.
