Benczés Sándor Gábor: A céda virág

Tarka selyemruháját felölti a virág,
széttárja ledér szirmait a céda,
kéjesen elterül zöld selyemágyán.

Mindegy neki, hogy dolgos szürke méh,
karcsú darázslegény, dölyfös dongó,
vagy koszos légy hágja meg.

Kéjesen tűri szellő simítását,
csábosan ringatja színes szirom-szoknyáját,
s mit érdekli őt, hogy bámulja a világ

Benczes Sándor Gábor: Gyöngysor

apró, színes gyöngy
a betű,
a kiejtett hang,
s e gyöngyök sora
az a sok szép szó,
mit anyák, apák tanítnak,
s aranyszálra fűzve lesz
okos szavakból
egy lágy mondat,
mit gondosan alkotok,
benne fontos gondolat,

s te érted, ha mondom, és hallgatod,
s válasznak, mint ajándék te is átadod
saját kincsed, díszes gyöngysorod.

Benczés Sándor Gábor: Haiku-pillanatok

fülembe suttog
és fejemben sok kéjes
pillanat éled

Benczes Sándor Gábor: történetek

írni kell
a madár kifeszülő szárnyáról
(meséltem neki
az aerodinamikáról tegnap)
apró karmai koppantak
mikor leszállt a hűs kőre

szólni kell
a szégyenlős Holdról
(meséltem neki
a spektográfról este)
sárga izzadt arcát
felhő sarkával megtörölte

és beszélni kell
a lecsorduló könnycseppekről
(meséltem neked
a depresszióról éjjel)
nézd: a madár már a sztratoszférában repül
hogy csókot adjon a fáradt Holdnak

Benczés Sándor Gábor: Gyöngysor

apró, színes gyöngy
a betű,
a kiejtett hang,
s e gyöngyök sora
az a sok szép szó,
mit anyák, apák tanítnak,
s aranyszálra fűzve lesz
okos szavakból
egy lágy mondat,
mit gondosan alkotok,
benne fontos gondolat,

s te érted, ha mondom, és hallgatod,
s válasznak, mint ajándék te is átadod
saját kincsed, díszes gyöngysorod.

Benczes Sándor Gábor: Tavasz, nyár, ősz, tél

...tavasz...

Hajnal harmata ül üde fűszálakon,
új élet settenkedik pihe lábakon.

...nyár...

Forró sugárban önti ránk hevét a nyár,
szerelmet suttog egymásba egy ifjú pár.

...ősz...

Dísz-nemes színekbe öltöznek a fák,
izmos águkat vad szelek cibálják.

...tél...

Fehér kabátba burkolja testét a vén tél,
didergőn alszik az élet, a haláltól fél.

Benczés Sándor Gábor: csend

csend van
hallgat a táj
hallgat, és fáj
csend van
hallgat az ég
hallgat már rég
csend van
hallgat az illat
hallgat, elillant
csend van
hallgat minden
hallgat, nincsen
csend van
hallgat az élet
hallgat, s én félek
csend van...