Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
subáján fekve méláz fényes égen
s kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
s arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s a vér agyamban zúgva dübörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése