Lelkem foszlányai lebegnek kívülem
az élet valahol itt van körülöttem,
tudom, de nem érzem, semmi nem köt
semmihez, valakihez. Egy színű lett
ismerős, idegen. Nem vígasztal szánalom,
nem gyújt haragra gyűlölet.
Reménytelen hever bennem az érzelem.
Zsibbad bennem az emlékezés,
és ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése