Látod-e még
Árnyként suhanni alakom, ha súlyos ködbe vész,
Amikor lábnyomom porát őszi esők mossák?
Szivárvánnyá merevedik köztünk a távolság,
S ha a ráncaim egyre csak gyűlnek, azt kérdezném:
- szeretsz-e még?
Hallod-e még
A sziklák közé ékelődött visszhangok csendjét,
Tétova lépteim elhalkuló kopogását?
Szunnyadó parázsnak csak emlék a lobogás már,
S ha hajamba ősz szálak vegyülnek, azt kérdezném:
- szeretsz-e még?
Érzed-e még
Megfáradt arcodon nyáresti sóhajom szelét?
Tenyeredben el nem ejtett könnyeimet őrzöd,
Lágy csókjaim emlékét még fogva tartja bőröd.
S ha a tegnapok vállamra ülnek, azt kérdezném:
- szeretsz-e még?
Szeretsz-e még
Akkor is, mikor jövőnkből kipereg az esély,
Úgy is, ha már tudod, jót nem hoznak a holnapok,
Ott is, ahol más már minden reménnyel felhagyott,
S ha az éjszakák lassan kihűlnek, azt kérdezném:
- szeretsz-e még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése