Mert nem lehet ennyire szeretetlen
a szűkölő lét légüres terében
el nem kiáltott égő könyörgések
tehetetlenségek közt fulladozva
mert nem lehet ennyire egyedül
ha minden belső tét húrként feszül
mikor a halálkísértés felébred
s új kibúvót kínál akárha volna
ne engedd el szorítsd kezem
szoríts még erősebben félelem
érezzem halljam mint töri a kín
a holnapvágy nyöszörgő csontjaim
szeress nagyon most, simogass meg élet
lehelj egyetlen szónyi menedéket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése