2012. augusztus 12., vasárnap

Kovács Anikó: A boldogság színe

   
     A boldogság színe nekem
     a szemed fényes, barna tükre
     - benne látom magamat -
     amiért élni érdemes
     az nekem te vagy
     emlékeink, s talán a jövőnk is:
     higgyük azt.
     Szüntelenül és mindig
     újra és újra
     te jársz eszembe
     nem múlsz el belőlem soha,
     olyan vagy, mint a kezdetek kezdete.
     Én arról juthatok eszedbe,
     hogy nekem is hét napból áll a hét
     s hogy mi úgy találtunk egymásra
     mint gólya ki tavasszal visszatér.
     Mit tehetnék?
     Bennem fényes izgalom rak fészket
     még ma is, ha hozzám érsz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése