Bolyongva a nyurga fák sűrű erdejében,
Őszi szél oson, árnyaknak édes-bús rejtekén
A nyárnak suttogó szellővel lágyan megpörgetve,
Derekára ölti a fáradt ősz vihar szabdalta kezét
Kettősük búcsútáncot lejtő bordalos keringőjében
Buján szőke, zöldruhás falevelek rőtszínt öltenek
Erezetükre bágyadt sugarak festve a múló időt,
S bánat-sóhajjal az avarszőnyeg pergő rojtját
Felkavarja a nyár még utolsót tomboló heve...
Szétáradó fénysugarával, karjai végső ölelésében
Verítékgyöngyös testére vonja a rózsaillatú őszt.
Csak a hulló vadgesztenyék ritmikus koppanása sír a
csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése