Lesem a hulló levelet,
szépen menni el hogy lehet.
A szél suhintó, nagy kasza.
S nincs már erő, mi tartana!-
és pillekönnyen libben ő,
később egy pici zökkenő.
A tócsa hátán rajt az ég!
És tán mindegy is voltaképp,
hiszen a föld egyet forog,
s már lent nézik a csillagok,
tükörképük közt, hogy lebeg,
míg el nem fedik fellegek.
szépen menni el hogy lehet.
A szél suhintó, nagy kasza.
S nincs már erő, mi tartana!-
és pillekönnyen libben ő,
később egy pici zökkenő.
A tócsa hátán rajt az ég!
És tán mindegy is voltaképp,
hiszen a föld egyet forog,
s már lent nézik a csillagok,
tükörképük közt, hogy lebeg,
míg el nem fedik fellegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése