Habfehér fodrok futnak át
a messzi ég hajnalharmatán.
Új fényt szitál, vigasztalást,
lángarcú örökké folytatást.
Dalt zeng a széllel, örömöt,
nincs, mi győzhetne erején,
játszik smaragdján reszketőn
nyitányt, a kárminszínű fény.
Új koszorút fon a remény,
csicsereg a hűs bokrok alja,
himnuszát dalolja a fény,
a rigókkal dalra fakadva.
a messzi ég hajnalharmatán.
Új fényt szitál, vigasztalást,
lángarcú örökké folytatást.
Dalt zeng a széllel, örömöt,
nincs, mi győzhetne erején,
játszik smaragdján reszketőn
nyitányt, a kárminszínű fény.
Új koszorút fon a remény,
csicsereg a hűs bokrok alja,
himnuszát dalolja a fény,
a rigókkal dalra fakadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése