Hányszor kértem Istent, érted...
csak boldog percekért,
Máskor pedig vad szívemnek
gyarló kínja ért.
Nem hagyhattam sajgó léted
fáradt bársonyát,
Vigyáztam rád, őriztem, s még
lestem óhaját.
De jött idő, s már messze szállt
a kopott háztetőn,
Apró álmunk elcsitult,
s helyette esdeklőn
Nyílt ajak, alázva kért,
s te tiltott szót beszélsz,
Feléd a könny, már mit sem ér,
hazug valót becéz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése