Arany-Tóth Katalin: A csönd peremén

Fáradt paták dobbanását hallom.
Az esti csöndben néhány tücsök ciripel.
Nádas felől zengő békák hangja
ijedt vadnyulak futó neszét veri fel.

Álomra fészkelődnek a varjak,
az eresz fölött egy denevér repül el.
Száraz gallyakon reccsen a holnap,
léptében hitre ébredő reményt visel.

A szántóföld tikkadt repedésén
félredől az aratásra váró búza.
A csillagos ég, aranyló porát,
ékes palástjáról a kalászokra szórja.

Rózsaillat száll a levegőben,
selymét bezárt virágszirmok se rejtik el.
Parázsló szikrák szállnak a szélben,
s a lombok sűrűjében egy pinty énekel…