Komáromi János: Sötét csend

mély-csend terjedt szét
felfalta a várost
álmokkal tömte ki
az illatos vánkost

lenyelte a fényeket
nem láthatott senki
ha csend és sötét van
nem is kell itt lenni

csukódott szemek mögött
éghetnek a fények
sötét csendek mélyén
éber még az élet

reggel megint elmegy
viszi az álmokat
estére haza jön
újra meglátogat