Kocsis Gábor: Esti suttogó

A hosszan tartó hallgatásból
kabátot sző az este.
Szemedben álmos fény világol,
válladra, mint a lepke

leszállt a csönd és suttogásod-
hímezte hártya-szárnyát
kitárta: festett falvirágok
szépségét hadd csodálják.

A bambusztörzsű állólámpa
szobánkkal, mint egy riksa árnya
az éjszakába fut már,

lépését óra hangja méri,
te suttogsz még, de már beszélni
ha akarnál se tudnál.