Reményik Sándor: Jóakarat

    "Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
    Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
    Mellyel a szív magának ád halált,
    S önnön hajába markol szaggatón
    A Kétségbeesés?!
    "Én jót akartam.
    Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
    Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
    S megindult alattam,
    Mint a horkanó paripa, vadul.
    Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
    Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
    Én jót akartam."

    Mikor eljő az ítéletnek napja,
    A végső nap,
    S a maga jussát minden szív kikapja,
    Mikor a Bíró rátekint merőn:
    Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
    Egy hópehely a másik serpenyőn,
    Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
    Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
    Jóakarat - elég lesz ez a szó?...