Standovár Ágota: Széltánc

Nézd ahogy a tó tükrén
lágyan ring a kis ladik
esõcseppek táncában
búcsút int a nádas is
nézz csak
nézz te szem
láss át opálos fátyladon
és nevess
és táncolj
úgy szaporázd
te két remegõ láb
ahogy a szél susog
s a nyár után legyint.

De te ne félj
nem múlhat el a vágy
ott zsong
neked muzsikál a kar
távolodik már
úgy fáj
mégis téged akar társnak e bálba
fejét öledbe hajtva
hálna át egy más világba
ahol ellágyul a dum-dum is
és nem kényszerbõl
löki ütemét a test
ne sírj
csak a tiéd ez az õszi est
hát táncolj
táncold át az éjszakát
ringjon a csípõd
körbe csak körbe
ritmusra
old és szorít minden izom
csak táncolj
ne hidd el hogy fáj
hiába fujtat és zihál
nem változhatott
tûpárnává tüdõd
még nem ért el a tél
hát szaporázd
ha feszültséget old
nem a jég rian és sikolt
nézd csak az a kis ladik
ring a part felé megint
és a nádas rejtekén kiköt
bár a szél a nyártól
már az õsz felé szökött
és tarkába öltöztek a fák

te csak ölelj
borzongj
táncold át az éjszakát.