Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved...

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
Ami fáj, elfelejted,
legyen hát vége már!
Zokogj, ordítsd világgá,
szíved fájdalmait.
Szelídítsd gyertyalánggá,
a máglya lángjait!

Nevetve és sikoltva,
vulkánként törjön fel!
Lelkedben lázat oltva,
lazán ömöljön el!
Menekül mind, mi bántott,
észt vesztve elszalad.
Vesd le mint rossz kabátot,
csak engedd el magad!

S ha magadból kiadtad,
lelked elcsendesül.
Szívedre írként hathat,
s üres vagy legbelül...
Zord felhők tovakúsztak,
már látod a Napot,
a kínok messze úsztak,
szemed ismét ragyog.

Borúra napsütés jön,
szeretet, béke vár.
Engedd, hogy tündököljön,
szép szemed fénye már.
Szádon mosoly ragyogjon,
tükrözze a napot,
vigyázz, hogy ki ne fogyjon,
- amit adsz, azt kapod!

Ha tiszta már a lelked,
ha két szemed ragyog,
a jók így ünnepelnek,
- a lélekben nagyok.
Lásd szebbnek a világod,
láss meg minden csodát.
Szép napod legyen áldott,
nyíltan lépj csak tovább...