Bella István: Hívogató

Madaram, madaram,
hova hullsz, hova szállsz,
mi ez a magasan
solymozó zokogás?

Mi ez a hajnalig
vetkező vízesés,
élni se, halni se,
- szakadó szívverés.

Nézem az arcodat,
s kétkedve kérkedek:
széthulló arcomat
tartja-e még kezed?!

Madaram, madaram,
hova hullsz, hova szállsz,
mi ez a magasan
solymozó zokogás?

Barnuló, nagy rögök:
szemem földje helyett
lennék kék örömöd,
szitakötő szemed.

Elmásolnám hajam,
ne legyen barna lomb,
megmásítnám magam,
csak nézz rám, hajnalodj!

Madaram, madaram,
hova hullsz, hova szállsz,
mi ez a magasan
solymozó zokogás?

Takard be szememet,
vakságom bevakold,
félelem fenyeget,
véremmel hál a hold.

- Itt vagyok, itt vagyok,
szálló mezőtüzed,
szíthatod, szíthatod:
kihalok nélküled.