Szent-Gály Kata: Érdemes volt

Törött nád szárával írok víz színére,
hullámok hegyére, hullámok völgyére:
a nevemet írom,
életemet írom,
mélyen belevésve fénylő tükörébe.
Nem marad a nevem, hiába is vájom,
az a megkavart víz elsimul utánam,
de valamit tettem:
víz útját tereltem,
másítottam mégis ezen a világon.