Laren Dorr: Lennék...

 Lennék Napod, ha nappal lenne,
    fényessé tenném hajnalod,
    bíborral festeném este a felhőt,
    hogy gyönyörködj, ha akarod.

    Felhő lennék, ha őszidő lenne,
    langy esőt sírnék, mert messze vagy,
    aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
    s gördülve csókolnám arcodat.

    Köd lennék, ha hűvös lenne,
    fehér, vidám, mi nem ragad,
    ködkarjaimmal ölelném tested
    s megnyitnám előtted utadat.

    Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
    mit egyetlen céllal repít a szél,
    elolvadni gyönge kezedben,
    s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

    Szél lennék, ha új tavasz lenne,
    elfújnám messze a tél hidegét,
    hajadba bújnék tincseiddel játszva,
    míg nevetve mondanád: most már elég.

    S mi lennék, ha itt lennél velem?
    Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
    égbolt lennék éjfekete éggel,
    hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.