Hevesi Éva - Indulok hozzád

A lelkedé lett a lelkem,
kínoz az olthatatlan vágy,
naponta rohannék hozzád.
Hiányod úgy lüktet bennem,
mint pulzáló sejtmag
fáradt sejtjeimben.
Vágyom illatodra,
megértő csöndedre.
A lelkedé lett a lelkem,
ott vagy minden lélegzetben,
érted van minden mozdulat,
tied a szó verseimben,
végleg neked adtam
összes titkomat.
Kínoz az olthatatlan vágy,
naponta rohannék hozzád,
hiszen
a lelkedé lett a lelkem.

Kitépem gyökereimet,
és indulok már holnap,
hátamon cipelem hozzád
megtépázott sorsomat.