Az éjjel, végre megszülte a hajnalt.
Narancsvörösben játszó gyermekét.
És könnyezett, mert úgy szerette volna
Ringatni csendben, átölelni még...
Én sajnáltam, mert elértek a könnyek.
Hullottak rám, áztatták mindenem.
És itt maradtak emlékeztetőül,
Sötétlő foltjai a szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése