Kassák Lajos: Árnyékban

Vagyok és lenni szeretnék még sok ezer évig.
De nem így, Uram, ahogyan most kushadok
a kormos és irgalmatlan városokban.
Adj nékem kis házat, kicsi szőlős kerttel
fényességet nappal és békességet éjszakára.

Add nékem önmagamat úgy
ahogyan beszélni szeretek arcképeimről
alázatos harcaimról és apró cseprő szerelmeimről
sohsem fennhéjázón, senkit sem ingerelve
békés szomszédja ellen és Ellened sem
kit jónak mondanak és rossznak mondanak
mintha bizony ismernének a megátalkodottak.

Ha lenne kis házam, kicsi szőlős kerttel
elégedetten élnék, ha nem is gondolnál velem
jóság forrása, bánatok eligazítója
kit feledni örökre lehetetlen
s szolgálni gyönyörű megtiszteltetés.

Télen és nyáron s a nap minden órájában
kiállnék a kék verőfényes ég alá
hegedűvel a kezemben
hogy szálljon a dal, túl ezen a bús
és gyalázatos földön, hol torony és kémény
árnyékában oly elhagyott vagyok.