Szuhanics Albert: Mint a havas csúcsok

Álomszép szerelmem,
kék szemed megőriz engem.
Nézd a havas tájat!
Vágyaim felhők közt járnak.

Alpok rejtett falva,
ott legyek, egy lány akarja.
Messze-távol élek,
de elvisz hozzá a végzet.

Mint a havas csúcsok,
fényesen szólnak a húrok.
Zeng egy fehér hárfa,
a hangja szívem átjárja.

Fenn a Mont Blanc bércén,
hevülten kezed megkérném.
Várnál rám fehérben,
beváltva örök reményem.

Kósza hópelyhecske,
rózsaszín arcodra esne.
Bágyadt kék szemedre
csókommal szállna az este...

Hollósy Tóth Klára: Amíg képes

A mindenségben minden
míg képes, addig őriz,
harangszót a szél,
fák a rájuk hullt havat,
az ég, a föld
a nap tündöklését,
- téged én, míg élek,
addig tartalak..

Birta Attila: Mit tegyél?

     Kortyold a bort, szeresd a nőt.
Légy hű magadhoz, így lesz jövőd.
Ne habzsolj soha, több úgysem jár,
ha elherdáltad bánhatod már.
Ne keseregj, jobb úgysem lesz,
amit kifőztél te eszed meg.
Állj be a sorba és menj tovább, ne várd
a csodát nincs mennyország.
Ne emészd magad nem a Te bűnöd,
ami rég elment vissza nem jő.

Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott."

És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem!"

Arany-Tóth Katalin : Falak mögött

És elfáradtál...
és ott maradt egy nagy lyuk,
ami folyton fáj.
De már nincs erőd...
sem hited...
sem elég szíved...
hogy merj szeretni...
Ezért inkább falakat építesz...
ahonnan kilátsz ugyan,
de be nem jöhetnek...

Fittné Szilvássy Ildikó: Átlátszó kövek

Kagylóhéjból tört ágyon fekszem,
szétsodort álmok a vánkos alatt.
Telesírtam éjjel a hajamat,
csont az ingem horpadt mellemen.

Keserű a csók, mint a buborék,
szűkös torkomban pattog és ég.
Látod már nincsen kezünk és szánk
Átlátszó kövek hullanak ránk.

Szabó Lőrinc: Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.