Farkas István: Nehéz pillanat

Mikor önmagamnak is nehéz
elviselnem magam, és
arra vágyom, hogy
valahol máshol legyek,

-csak én, egyedül,
csend vegyen körül,
és a tiszta,
szabad természet-

arra gondolok, hogy
egy dombon ülve,
lehunyt szemmel
tartom arcom

a lemenő Nap
melegébe, és ahogy
gyengül fénye,
úgy halványul testem,

míg végül eltűnök,
csak lelkem izzik
még egy röpke
pillanatig a levegőben.