Hollósy Tóth Klára: Ha eljössz…

Téged üdvözöl a boldog messzeség,
a szelek a felhőket elzavarják,
nehogy a napot tőled eltakarják,
a fény drága aranyát szórja feléd.

Fénykürtökön lobog a vakító ég,
millió, felfénylő éteri fáklyák,
a ritka térbe lelküket kitárják,
s mert téged érint, lángol a reszketés.

Ha jössz, nyárba szédül az élet heve,
a fák virággal és gyümölccsel tele
éljeneznek téged, s vágyuk egyre nő.

Ragyog a látható, s a láthatatlan,
fényekben fürdik, s virul száz alakban
a mindennél nagyobb, ölelő erő.