A szaggatott tücsökzene
éjszaka lélegzete
kinti bodzabokoré
benti alvó asszonyé
bevilágító csillagé
kifehéredő ágyaké
ahogy az óra peng vele
s a ráhangolt szív üteme
együtt a hallgató kutya
álmával ahogy a Duna
megáll s a túlparti füzes
sötét csöndjétől légüres
akár a világegyetem
isteni lélegzete lenn
teremtés előtti után
mintha e hang lenne csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése