2013. január 4., péntek

Csécsei János: A tenyered ráncaiban


A nap megérlel Kincsem
Köztünk cikázik a gyönyör
- álmaink színeibe bújva -
élet-meleg ruhában tündököl
a hullámaira fekve érzem,
a lábad elé hullik Minden
- Igen, ez Te vagy Kincsem -

Tégy bele most engem is:
gond-ruhám adom a pornak
s leszek csupaszra tisztult szívvé,
aki a Mindenedbe olvad

Ott szelíden meglapul
szunnyadó semmivé fakul
hangtalan dobbanásnak lenni

Igen Kincsem, Szeretni



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése