Mielőtt elindultál, megsimogattad az arcomat.
A mozdulat, ahogy közelítettél, bennem maradt.
S az érzés, mikor kezed az arcomhoz ért,
Ott maradt, elkísérte az egész napomat.
Nem búcsúztál, csak üzentél vele.
Sugalltad, hogy milyen fontos vagyok.
Azt éreztem, ez a legszebb ajándék,
Amit én Tőled kaphatok.
Ahogy rám néztél, éreztem, hogy a
Lelkemet boldog melegség járja át.
Most is látom arcodnak azt a különös,
Szeretettel féltő mosolyát.
Csak egy mozdulat, egy boldog mosoly,
És féltő, szeretettel csillogó szemek.
Azt üzenték nekem kedvesem,
Jó veled, jó veled élni az életet.
Örülök, hogy olvashattam oldaladon ezt a verset.
VálaszTörlésKöszönnöm. Üdvözlettel; András.