Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés...
Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.
Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog.
Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek -
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.
Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se -
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése