Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?
Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.
Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?
Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!
S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?
Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése