Szabó Ila: Vágy...

Áldanám a kelő holdat -
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat -
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat -
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat -
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat -
minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklabércen -
minden veled-ölelésben.