szeretem a homlokod ívét
ma reggel vele ébredtem
elbújni vágytam mögötte
árnyékszínházat játszva
hogy ott lehessek csak
és talán észre se vegyél
de az első mozdulatomban
te már öleltél
gondolataiddal körbefontál
ábrándoztál együtt velem
virágokat rajzoltam
homlokodra és homlokomra
s közben fogtad a kezem
a nap lassan ébredt
nyitogatta álmos szemét
észrevette ahogy játszunk
és ölünkbe tette csend-kezét
bőröd bőrömhöz így ért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése