Későre jár. Az asztalon
kiürült martinispohár,
száján elkenődött a rúzs.
Rekedten búg egy részeg blues,
s egy emlék zsebre tett kézzel
sétál a bútorok között.
Hanyagul rágyújt, miközben
egy magából kivetkőzött
női táska ziláltan ül
az aprókockás kanapén.
A háttámlán könnyű szatén
hever. Az imbolygó árnyék
a bárpultnál italt kever,
valami erőset, mint régen,
ahogy ő is szerette, ott
a fényképen. A füst kéken
úszik a levegőben, ma
a Hold is ezüstben jár, kék-
ezüstben, s a múltról csak egy
hanyagul elnyomott csikk üzen,
s egy pulton hagyott, elárvult
whiskyspohár. Aludni térnek
az árnyak is. Későre jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése