A mágus letette köpenyét,
számtalan zsebét kiürítette,
kérésre sorra vette
múltjának színes csokrait, jelenét,
csak jövőbe nem látott szegény.
Állt a színpadon, feketén,
nadrágja bő zsebében
sem maradt csalás.
Arcáról eltűnt a mindentudás,
nem számított, új nappal
más áll majd ámulatba ejteni
parány világot.
Nem volt mit tenni,
menni kellett, taps nélkül.
Virágot sem remélt.
Fogta cilinderét,
lassan becsúsztatta kezét,
megfogott valami titkot,
és a kéz után csúszott
egész testtel, frakkosan.
A színpadon nem maradt más,
csak csend és kalap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése