Most más hangokra vágyva,
a csendet megtalálva,
Illatok nyomába lépek,
elevenednek emlékek.
Érkezem dúdoló széllel,
üzenettel falevéllel.
Ki írja, nem is fa alól,
pacsirta dalol valahol.
Távolban fodrozódik a víz,
úgy kellett már nekem ez az íz.
Árad friss, fűszagú szerelem,
illatát magamra ölelem.
Nem lesz magányos így ez a szív,
azzal, mit lelke magába szív.
Mit napsugár a hajába font,
azt szívbe írni akarja pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése