2012. május 31., csütörtök

Kormányos Sándor: Furcsa fintor


A csend megint az arcodon
nyújtózik, mégis végigér
engem is, ha simogat
akár egy hűvös, lágy tenyér.

És nem szólsz semmit, hallgatunk
csak néma kérdés árnya ül
mosolyunkon: furcsa fintor...
Ott maradt a szánk körül.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése