Ami másnak csak az ostor:
Nekem a csend a monostor.
Kerestem a boldogságot -
Mindig magasabbra hágott.
Kerestem a Holdban, Napban
S vigaszként a tüzet kaptam.
Égetett és óriás zajjal
Borzongatott meg a Hajnal.
Ihletet adott, hogy ami
Szép, azt tudjam csak vallani.
És akkor éledt fel a mű -
A bonyolult: oly egyszerű!
Mert ami másnak az ostor:
Nekem a csend a monostor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése