Elmentél hát, te csalfa napsugár,
Nyári melege őszi életemnek;
Nyomodban eljött az eső, a sár -
Szívemet mily tűzön melengetem meg?
A kerevet tarka párnáiban
Az illatod itt volt még kora reggel;
De elillant a dél óráiban -
Mit kezdjek a gyönyörű kerevettel?
Könyvek közé ásom megint magam,
S reménykedem: tán visszahoz a május!
S szeretlek sajgón és vigasztalan,
Mint papkisasszonyt a komor legátus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése