Táncoltunk
külvárosi tangót,
ittuk egymás könnyét,
izzadtuk a holnapot,
a sötétszemű Alfredo*
cseppenként mérte
szerelmi bájitalát,
és gitárja húrjain át
felragyogott
megváltásunk fénye.
Egymásra hajolva
élveztük a milonga
ölekbe forróságot
varázsló ütemét.
Az időnek hangja volt,
homok pergett
testünk falán:
elmúlás, remény,
pillanatnyi őrület,
tovább, tovább!
— dúdolta halkan —
Hajnali hullámok
fogócskáztak ritmusra
sós ujjakkal
hátadra leomló
hajamban.
Ay, milonga de amor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése