Lassan közeledik már a tavasz,
Eljön az idő, bármilyen ravasz.
Természetet becsapni nem lehet,
A fű kihajt, ha jön a kikelet.
Téli álmából ébred a világ,
Szirmait kibontja a hóvirág.
Nedvességtől duzzad a fák rügye,
Szerelem az emberek szívügye.
A szerelmünk is tavasszal nyílik,
Mikor az apró ibolya kéklik.
Szívünk is kinyílik a szép szóra,
Fogékonyak leszünk minden jóra.
Szerelmünk is szunnyadt egész télen,
Most kinyílik, mint virág a réten.
Mint a méhek az édes nektárra,
Úgy vágyunk mi is a boldogságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése