Rámhull az éj lenge selyme,
meglebben fekete szárnya,
mintha valaki átölelne,
s öleljem én is, arra várna.
Tudom, nem jár itt senki sem,
csupán az álom érkezett,
alatta szívemen pihen
simogató fehér kezed.
meglebben fekete szárnya,
mintha valaki átölelne,
s öleljem én is, arra várna.
Tudom, nem jár itt senki sem,
csupán az álom érkezett,
alatta szívemen pihen
simogató fehér kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése