Molnár Rózsa: Rejtőzködve

Kagyló-lelkembe homokszemet tettél
ujjlenyomatoddal leszek igazgyöngy.
És rám ismersz majd, mert
rovátkáidból símultam ki,
s ha újra jövök
már mindenki szépnek mond.

Tenyérráncaid összehajolnak fölöttem,
mint kagylóházacskák dús lakoma után.
Belém imádkozod a hullámzást,
a nyitást, a csukódást...
Nem követel a szóm.
Nem követeled szavam...

Alakulok tenyérmelegedtől.
Bűnös kis életem tetoválom Beléd,
apró szúrásokkal bújok bőröd alá,
el ne vesszek, Uram,
ha egyszer békejobbot
nyújtasz a gonosznak