2013. december 2., hétfő

Váci Mihály: Válasz

Csak minden másodpercben lépek egyet,
és minden félpercben hosszan megállok;
így botorkálok fel a ködös hegyre,
és vissza-visszanézek integetve:
- magára hagyom a világot.

A part sötét ködén remegve úszkál
a lámpák lebegő aranyhala.
Olyan csend van itt,mintha valóban
lenne hozzánk valakinek szava.

De csak az eső sír,az avar hull,száll.
Az ember tovább megy és amit úgy vár,
kimondja csendben a választ maga.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése